Szia!
Örülök, h benéztél kellemes idõtöltést..:)
|
|
|
Engem is mindig aranyos kedvûnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.
|
Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz.
|
Van egy pont, ahol a kislányból nõ lesz. Egy pont, ahol legyõzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz. Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erõsnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülsz. Egy pont, ahol az extázis kezdõdik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont. Gondolkodj! Ne gondolkodj! Éld az életed! Minden fejben dõl el - ezt te is tudod.
|
Gyûjts erõt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erõs, ahol vesztettél, ott leszel legyõzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeibõl diadal - tragédiái érlelik naggyá.
|
Ma van az a holnap, amitõl tegnap annyira féltél.
|
Néha meg kell engednünk magunknak, hogy egy percre ne legyünk kemények. Nem kell a nap minden percében keménynek lennünk, néha el lehet lazulni, sõt, vannak percek, amikor kifejezetten ez a legjobb megoldás, ha okosan tudunk percet választani.
|
A valóság a nap végére távol áll a reményeinktõl.
|
Lehet, hogy a szerelem megváltoztathat valakit, de a csalódás még gyorsabban letéríthet minket az útról, amelyen járunk.
|
Az ember könnyen megjegyzi, ki bántotta meg. Sokkal nehezebb - és sokkal szeretettelibb - azt felidézni, mit tanult abból, hogy túlélte ezt a bántást és hogy továbblépett.
|
Ami belül ragyog, az kívülrõl is látható.
|
Mikor a lelkem megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom visszatükrözõdni a körülöttem levõ emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is jobb kedvre derül.
|
Te voltál az életem, de én csak egy fejezet vagyok a tiédben.
|
Minden nevetés kellõs közepén a szenvedés ül.
|
A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi.
|
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött. |
|
|
|
|